Az év langyulása
A bűnbeesés Németországban történt, amikor tavalyi első kiküldetésemen úgy az ötödik-hatodik nap körül reggelire a szuperfinom höchstqualität zsemlék, sonkák, zöldségek, stb. helyett összeraktam magamnak egy tálat a kirakott bogyókból és gyümölcsökből és tettem rá mindenféle joghurtot és kefírt ami volt választékban, ízlett.
A tejnek az ízét ovis korom óta utálom és a többi fogyasztott tejtermékeknél (mint egyébként minden másnál) is elsődleges szempont volt, hogy minél szilárdabb állagú legyen. Sajt, vaj, túró jöhet, de tejföl (bár utóbbi időben ezt is kezdem megszeretni, ajjajj) és mindne egyéb folyékony, vagy pudingos cucc nem és igazándiból eddig soha nem is éreztem magamban vágyat arra, hogy ezeket bármikor kipróbáljam.
Németországi élényeimra alapozva viszont elhatároztam, hogy egészséges életmód, meg ilyenek és hogy ezután itthon is fogok majd vásárolni joghurtokat. A taktika az az volt, hogy bementem a boltba és megkerstem a legdrágább joghurtot. Az ösztrák NÖM termékcsalád fru fru márkája lett a győztes a különböző gyömülcsös variációival, bár a honlapjukon látom, van belőle kávés változat is, amit még Magyarországon sajnos nem találtam. Amit érdemes róla elmondani, hogy egyrészt már a poharak designja is fényévekre van az összes többi Danon + Jogobella féléktől, másrészt ami benne van az jó, finom, gyümölcshúsos, minőségi, bevállt. Ha bevásárolni megyek mindig kerül a kosárba.
Edit: A fru fru egyébként, ahogy a képen is látszik Sauermilch, ami aludttej, de van belőle joghurt is, az mix névre hallgat.
