Tegnap este munkából haza nem járt a metró a Deák és a Déli között, ezért úgydöntöttem, hogy séta, legutóbb úgy is át akartam battyogni a Lánchídon, mert mióta Pest-Budán urbanizálódok még egyszer nem mentem át rajta, életemben is csak egyszer valamikor általános iskola alsóban osztálykiránduláson, dehát abból se sokra emkékszem, csak hogy átsétáltunk azon a büdös alagúton is. Egyébként gyalogosan feljutni rá nem olyan egyszerű, mert a híd pesti hídfőjénél egy park van keresztbe, én végül jobbra tartssal keringőztem ár a Roosevelt téren, úgyis jobrra kell venni az irányt a túloldalon, csak pont ott volt szembe a várhegy, a Széll Kálmán tér pedig pont annak a másik felén, ezért hamár itt vagyunk alapon felkaptattam a Halászbástyára is. Tanulágok:
Belvárosban bármikor sétálni jó.
A vár a halászbástya kivételével teljesen kihalt, olyan mint egy alvóváros. Vannak benne szépen tatarozott, hangulatos sárga épületek márvány emléktáblákkal, de messze nincs megtölte annyi tartalommal, mint amivel lehetne. Ok, tél, este félnyolc és Úri utca, de akkor is.
Az összhatás mindemellett még így is megvan és kb. a Hadtörténeti hátsó/belső homlokzata és a Levéltár/Budavári Evangelikus templom közti szakaszon azon gondolkoztam el, hogy hogyan uralkodhattak ezen a sok szép dolgon olyan senkiházi, csirkefogó, gazemberek, mint GYURCSÁNY FERENC!, vagy Kádár János, Rákosi Mátyásról és galerijéről nem is beszélve.
A standard egy óra helyett óra plusz negyven perc alatt értem haza, ami a távot tekintve meglepően nem sok, ennyi még akár minden nap is beleférne. Szóval vonalbezárások, járatritkítások, teljes BKV csőd; én mindet csak támogatni tudom.
